A bőség zavara a párkapcsolatokban

1a

Ha egy modern nagyvárosban élsz, nap, mint nap, mikor kimész az utcára vonzó nők és férfiak tucatjaival találkozol. Néhány generációval ezelőtt, egy kis falu lakója talán életében sem találkozott annyi potenciális partnerrel, mint mi egy tömött buszon. De hogyan hat ránk ez a bőséges kínálat? Ha több lehetőség közül választhatok, azzal csak nyerhetek, nem igaz?

Nehéz így dönteni

A temérdek választási lehetőség azt az illúziót kelti, hogy kell lennie egy tökéletesnek és hogy a tökéletes elérhető. De legalábbis a legjobbat minimum meg kell találnom! Ennek tudatában nehéz megelégedni a tökéletlennel, az emberivel. Ez már önmagában boldogtalanná tehet, különösen, ha személyes kudarcként éljem meg, hogy nem sikerült kiválasztani a tökéleteset. Innen egyenes út vezet a mondathoz, hogy „Nem ő az igazi!”. Tehát a sok a lehetőség, könnyen abba az irányba visz, hogy úgy érezzem: elszúrtam.

A sok lehetőséggel együtt az elvárások is megnőnek. Ha a tökéleteset várom el, azzal eleve kizárom pozitív fordulat lehetőséget, hogy jobbat kaptam, mint amit reméltem. Még a legjobb esetben is csak nullán leszek, elvégre éppen azt kaptam, amit vártam.

És nehéz így boldognak lenni a meghozott döntéssel

Mondjuk, meghozok egy döntést és elköteleződöm valaki mellett a sok nő közül. Nap, mint nap a további lehetőségek sorával találkozom, és ez megnehezíti, hogy boldog legyek a választásommal. A korábbi kapcsolatok miatt sok élményem van mindarról, ami nincs meg ebben a személyben, de megvan másokban. Vagyis, amit más nők kínálhatnak nekem. Az a személy, akivel együtt élek, állandóan szembesít mindazokkal a veszteségekkel, melyek fakadnak, hogy őt választottam, ezáltal lemondtam a fennmaradó 3,5 milliárd nőről. A választottamat minden pillanatban össze tudom hasonlítani másokkal. A sok választási lehetőség következtében állandóan a veszteségeimmel szembesülök, és sokat időzhetek ezen veszteségeimnél.

Mindazt, amiről lemondunk, ösztönösen egyfajta veszteségként érzékeljük. Ha sok a választási lehetőség, az összes nem választott érték veszteségként fog megjelenni, a közgazdaságtan ezt alternatívaköltségnek hívja. Tegyük fel, hogy találok valakit, akivel sikerül harmonikus kapcsolatot kialakítanom. Élhetnék vele boldogan, de közben másra sem gondolok, mint hogy mennyi mindenről kellett érte lemondanom. Mit mást hagyok éppen ki? Kevésbé leszek hát elégedett, akkor is, ha ez egy jó kapcsolat.

Pusztán azáltal, hogy érzékelem: szinte korlátlanul sok lehetőség közül választhatok, tudattalanul elindulnak bennünk a fenti logikák. Egy olyan világ tehát, ami a választási lehetőségek sokaságát kínálja, megnehezíti, hogy tartósan megelégedett legyek a választásommal, döntésemmel.

Imre Gábor

A fenti írás Pál Feri 2011.12.20-i előadásának felhasználásával, valamint Barry Schwartz: The paradox of choice c. TED előadásának felhasználásával készült.

Vissza az Írások fülre.

Hozzászólások: