Életünk során általában csoportokban vagyunk, a munkahelyen, a családban, az iskolában és számos más helyen. A csoportban létezésnek megvannak a maga – sokszor ki nem mondott – szabályszerűségei, melyek hatnak a résztvevőkre, a történésekre, és alapjaiban befolyásolhatják az élményeinket. Az önismereti csoport egyediségét az adja, hogy biztonságos teret biztosít a kísérletezésre, megismerésre, mivel egy önismeretre fókuszáló helyzetben ismerhetjük meg, hogyan vagyunk emberi kapcsolatainkban, hogyan működünk csoporthelyzetben, hogyan hat ránk a csoport és mi hogyan hatunk másokra.
Az „egyén”, mint koncepció az egymástól kölcsönösen függő emberek csoportját nyelvtanilag egyes számban ragadja meg. A „társadalom” ugyanezen egymástól kölcsönös függő emberek nyelvtani többes száma.
Norbert Elias
A személyközpontú önismereti csoportban nem adunk feladatot, nem irányítunk, sokkal inkább jelenlétükkel, figyelmünkkel próbáljuk előlendíteni a csoportfolyamatot, esetenként saját élményünket megosztva az egymás között megjelenő, átélt érzelmekről, viszonyulásokról. Nagyon kevés a rögzített szabály, fogódzó. A résztvevők szabadon fejezik ki magukat, elsősorban szavakkal, miközben megtapasztalhatják a teljes szabadság, egyúttal a teljes felelősség élményét. Első kézből kaphatunk visszajelzést arról, hogyan látszunk, mit vált ki másokból mindaz, amit mondunk, teszünk, vagy csupán maga a puszta jelenlétünk.
Az önismereti csoportban lehetőség van az őszinte és meghitt találkozásra, szabad tere van ugyanakkor az ütközéseknek is. A tagok jellemzően próbálnak elfogadó légkört teremteni egymás számára, de emellett ugyanúgy helyet kaphatnak a konfliktusok és az indulatok is. Csoportban lenni általában izgalmas, néha azonban szorongató élmény is lehet. Akár mi is történik, fontos törekvésünk, hogy mindig lehessen arról beszélni: hogyan vagyunk egymással az „itt és most”-ban.
Két terápiás csoportom fut, melyekhez egyéni előkészítéssel folyamatosan lehet csatlakozni, leírás itt olvasható.
