Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Milyen lenne a saját életemet élni?
Slider

• Létünk konfliktusai az egzisztenciális pszichológia tükrében

Az egzisztenciális pszichológia egy pszichoterápiás irányzat, ami nagyban merít az egzisztencialista filozófia irodalmából és az emberi létezés alapvető kéréseit vizsgálja. Életünk azon univerzális problémáit, amivel minden emberi lény elkerülhetetlenül találkozik. Jelen írás során röviden áttekintem az egzisztenciális pszichológia fő témáit Irvin Yalom könyve nyomán. A szerző négy nagy fő konfliktust ír le, melyek a következők:

  • Halál
  • Szabadság
  • Elszigeteltség
  • Értelemnélküliség

egzisztenciális pszichológia Imre Gábor Budapest Astória férfri pszichológus

Többnyire a hétköznapjainkat nem azzal töltjük, hogy a létezés kérdésein elmélkedjünk. Nem véletlenül, hiszen ezek a témák gyakran félelmetesek, szorongáskeltők, így teljesen érthető, hogy szívesebben tereljük a figyelmünket kellemesebb irányokba. Néha ugyanakkor megkerülhetetlen a szembesülés az egzisztenciális témákkal.

A veszteségek, vagy a gyász kikényszerítik az önvizsgálatot. Összeomlanak a korábbi sémáink és elkerülhetetlenné válik, hogy elmélyüljünk és hosszabban eltöprengjünk életünk lehetőségein, és korlátain, hogy szembesüljünk saját halandóságunkkal, visszavonhatatlan döntéseink következményeivel. Az élet határhelyzeteiben az ember menthetetlenül találkozik létlének adottságaival, olyan konfliktusokkal, amik az emberi létezés elválaszthatatlan velejárói. Így az egzisztenciális pszichoterápia fókuszába kerülő kérdések óhatatlanul is ismeretlen ismerősök.

Első látásra úgy tűnhet, hogy nincs más választásunk, mint szorongással elfogadni a fenti témák súlyát, vagy a szőnyeg alá söpörve tagadni őket. Az egzisztenciális terápia arra törekszik, hogy a fenti kérdésekkel való szembenézés útján feloldja ezt az ellentmondást. Bár a szembenézés gyakran nem kellemes, hosszútávon mégis eredményre vezető.

A Yalom által kirajzolt négy végső problémától való félelem, ha nem is feltétlenül tudatos módon, de jelen van a mindennapjainkban, befolyásolja döntéseinket, motivációinkat, érzelmi állapotunkat. Ez a négy végső félelem, egzisztenciális téma rendkívüli szerepet játszik az egyén érzelmi működésében.

  • Halál: talán ez a téma szorul legkevésbé magyarázatra. Mindenki, aki ezt a bejegyzést olvassa most él, és valamikor a jövőben majd meghal. Emberként tudatában vagyunk létünk véges voltának. Ráadásképpen nem tudjuk, hogy mennyi idővel gazdálkodhatunk, az elkerülhetetlen vég bármelyik pillanatban bekövetkezhet. A halálfélelem így minden emberi lény sajátja. A központi egzisztenciális konfliktus tehát a halálunk elkerülhetetlensége és az élet folytatása iránti vágyunk közt feszül.
  • Szabadság: az előbbinél mindenképp kevésbé kézenfekvő a szabadság problémája. A kultúránk a szabadságot jellemzően egyoldalúan pozitív fogalomként ábrázolja, amiért történelmi korokon át küzdünk, vagy szabadságra megyünk a munkából. Ezeket általában kívánatos dolgoknak tartjuk. Az egzisztenciális pszichológia megvilágításában a szabadság a kívülről adott struktúra hiánya. Hétköznapibb megfogalmazásban egyedül vagyunk felelősek tetteinkért, választásainkért, életvitelünkért. A szabadság és a felelősség tehát kéz a kézben járnak. A konfliktus a valódi kapaszkodók hiánya és a struktúra utáni vágyunk közt feszül.
  • Elszigeteltség: az egzisztenciális pszichológia nem a köznapi értelemben vett magány jelentéskörére vonatkozik. Az egzisztenciális konfliktus abban áll, hogy bármennyire közel is kerülünk egymáshoz a találkozás pillanatában, mindig marad egy végső, áthidalhatatlan szakadék a másik és köztem. A feszültség tehát a valahová tartozás, a menedék és kapcsolat iránti vágyunk, valamint abszolút elszigeteltségünk tudata közt feszül. 
  • Értelemnélküliség: egy olyan világban élünk, aminek nincs eleve adott értelme, így saját magunk kell, hogy célt adjunk az életünknek. Hogyan éljünk, miért élünk? Lehet olyan választ adni ezekre a kérdésekre, ami kitart egy életen át?

Az utca emberét megkérdezve valószínűleg azt a választ kapnánk, hogy őt kicsit sem foglalkoztatja a szabadság, vagy az egzisztenciális elszigeteltség kérdése. Sőt, aktuálisan még a halál sem, sokkal inkább izgatja a lakáshitele, a munkahelyi helyzete, vagy házassági konfliktusa. Nagyon eltérő, hogy mennyiben látunk rá ezekre az erőkre. Némelyikre jobban, némelyikre kevésbé. Hogy aktuálisan nem éljük át ezeket az egzisztenciális dilemmákat, nem jelenti, hogy ne lennének velünk, és hogy valóban ne gyakorolnának hatást mindennapjainkra egy nem tudatos szinten. Hétköznapi konfliktusaink egy mélyebb szinten talán éppen ezeket a kérdéseket fedik el.

Forrás:

Yalom, I. D. (1980). Existential psychotherapy (Vol. 1). New York: Basic Books.

A témáról bővebben Magyar Daseinanalitikai Egyesület oldalán.

Nyitóoldal

Imre Gábor pszichológus családterapeuta logo

Imre Gábor, Pszichológus, Családterapeuta

• Az önismereti csoport előnyei – miért érdemes csoportba járni?

Ugyan mi okunk volna bizalmas, intim ügyeinket egy önismereti csoport keretében csapat idegennek elmondani? Hiszen ha nagyon beszélni akarunk valakivel, ott vannak a barátok, a hétvégi beszélgetések, de ha mégis pszichológushoz megyünk, akkor azt zárt ajtók mögött, négyszemközt, diszkrécióval szoktuk tenni.

Mi emberek mindig csoportokban élünk

önismereti csoport Imre Gábor férfi pszichológusHétköznapi élethelyzeteink nagy része társas helyzet. Csoporthelyzetben, kapcsolatok hálójába ágyazva esszük a családi ebédet, egy osztály tagjaként jártunk iskolába. A facebookon, instagramon, stb. követjük a barátainkat. Általában egy szervezet részeként végezzük a munkánkat, még ha az látszólag magányosan zajlik is, egy képernyő előtt, valószínűleg akkor is egy összetett munkamegosztási folyamatba illeszkedik. Kapcsolatban vagyunk ezekkel az emberekkel és viszonyulok hozzájuk valahogy. Egyszerűen nem tudunk nem viszonyulni hozzájuk. Az önismereti csoport egy laboratóriumi helyzet. Egy terep, ahol nincs kívülről adott feladat, nincsenek formális hierarchiák. A hétköznapi helyzetekkel ellentétben ugyanakkor tere van annak, hogy megbeszéljük, hogyan vagyunk egymással, hogyan hatunk egymásra, hogy látjuk egymást, mit váltunk ki a másikból.

Az olcsósított önismeret?

Gyakori tévhit, hogy az önismereti csoport az egyéni terápia olcsóbb, egyben silány formája. Akinek nincs pénze egyéni önismereti folyamatra, kénytelen osztozni a terapeuta figyelmén másokkal. Én egészen másként látom. A csoportot az önismeret alapértelmezett formájának tekintem, ami az egyéni helyzethez képest éppen, hogy gazdagabb lehetőségeket kínál arra, hogy magunkból, viszonyulásainkból, kapcsolatinkból minél többet megmutathassunk.

Mitől hatásos egy önismereti csoport?

Csoporthelyzetben életre kel a belső világunk összetettsége, sokszínűsége. Megelevenednek belső munkamodelljeink, kapcsolati mintáink. Kapcsolatok hálózata jön létre a csoporton belül, a tagok közt. Az érzelmi történések egymás közt játszódnak le, saját bőrünkön válnak tapasztalhatóvá, megfigyelhetővé és megérthetővé. Emberi problémáink többségében valamilyen módon kapcsolati természetűek. A csoport újrateremti ezek színterét, a társas közeget. Ezzel visszavisszük az érzelmi elakadást a személyközi térbe, oda, ahol létrejött és ahol a leginkább kezelhető.

Változás az egyénben

A csoportok terében a tagok gyakran élhetnek meg mély találkozásokat. Változik, alakul a mód, ahogyan élményeinket, érzelmeinket érzékeljük, magunkban felfedezzük és egy kapcsolatban másoknak megmutatjuk. Megélhetjük a képességet, hogy jelenlétünkkel valóban segítünk másoknak, egyúttal megtapasztalhatjuk az önfeltárást, vagy a csoport elfogadó támogatását, olyan helyzetekben, amikre talán sosem számítottunk.

Új szerepeket próbálhatunk ki, amiket korábban nem mertünk volna. Szembe helyezkedhetünk, provokálhatunk. Kiállhatunk a véleményünkért, megvédhetjük magunkat, vagy kérhetünk segítséget. Felvállalhatjuk a sebezhetőségünket. Megfigyelhetjük, hogy erre a csoport hogyan reagál. Vagy megfigyelhetjük, eltanulhatjuk, hogy mások miként teszik ezeket.

Eközben azonnali visszajelzést kaphatunk arról, hogyan látszunk, mások hogyan látnak bennünket, mit vált ki a viselkedésünk. Általában nincs frappáns summázat, átfogó értelmezés. Vannak megmozgató élmények. Csiszolódnak az implicit társas készségeink és az idővel egyre otthonosabbá válnak a társas helyzetek a csoporton kívül is. Újonnan megszerzett készségeinket átvihetjük más helyzetekbe, a hétköznapi csoportjainkba. Azt vehetjük észre magunkon, hogy valahogy könnyebben érvényesülünk, kevesebb szorongással járnak a társas helyzetek, egyre többet, egyre biztonságosabban tudunk megmutatni magunkból. Könnyebben tudunk őszinték lenni, mélyülnek a kapcsolataink.

Az álarcokról

Az álarcok szocializációnk során alakulnak, valamilyen mértékben életünk kellékei. Egy önismereti csoport modellhelyzetében lehetőség nyílik felismerni saját álarcainkat. Olyanokat is, amiknek egyáltalán nem is vagyunk tudatában. Egy kétszemélyes helyzetben könnyebb fenntartani a jó benyomást, árgus szemmel lehet figyelni a másikat, hogy „jót” mondtunk-e. Egy csoportban viszont bizonyos mértékben elvész a kontroll afelett, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról. Ehelyett kaphatunk valódi visszajelzéseket, megtudhatjuk, hogyan tükröződunk. A visszajelzések néha kellemesen duzzasztják elégedettségünket, máskor fájó módon eltérnek az önképünktől.

Az ütközésekről egy önismereti csoport

Bár a csoporton a tagok azzal a szándékkal vannak jelen, hogy ne kritizálják, vagy minősítsék egymást, természetesen az önfeltárás jár kockázattal is. könnyen lehet, hogy olyasmit mondunk, ami valakit megijeszt, vagy feldühít. A valódi biztonságot számomra az adja, hogy bízhatok bennne, hogy a másik ennek az érzésének hangot is ad.

A csoportozás kultúrájához tartozó beszédmód, hogy a másik minősítése, értékelése helyett inkább a saját érzések megfogalmazása a hangsúlyos. „Te tényleg egy beképzelt idióta vagy.” helyett: „Nagyon nehéz most nekem, amit mondasz, egyre feszültebb, mérgesebb leszek tőle.” Ez nem finomkodás, vagy a konfliktus eltagadása. Míg a minősítések jellemzően megnehezítik egymás megértését, a saját érzések megmutatása inkább lehetőséget nyit a közeledésre.

Az önismereti csoport védőhálóiról

Bár a fent vázoltak kockázatosnak hangozhatnak, egy önismereti csoport rendelkezik egyfajta speciális védőhálóval. A csoport tagjai önmaguk és kapcsolataik mélyebb megértésének igényével érkeztek. Ebben a helyzetben lényegesen nagyobb biztonsággal kísérletezhetünk, mint a hétköznapi kapcsolatainkban. A csoport légkörében a szokásos társas normák megkérdőjelezhetők, a tabuk feloldódhatnak. A tagokat a mindenkire vonatkozó titoktartás védi.

Szabadság

Emlékszem, mikor első alkalmakkal csoporttagként vettem részt, számomra az átható szabadság élménye volt a meghatározó. Nincsenek olyan fogódzók, szabályok, amiket, ha betartok, kedvelni fognak. A csoporton átélhető a teljes szabadság, ami egyben teljes felelősséget von maga után. Sokszor megéreztem a terhét ennek a szabadságnak. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes megtanulni élni vele. Ebbe persze sok minden belefér, adott esetben az is, hogy valaki csendben maradjon. Ugyanakkor megvan a lehetőség, hogy valaki mégis megszólítja.

 

A fenti leírtak saját tapasztalataimra, valamint Peter F. Schmid írásaira támaszkodnak és elsősorban a személyközpontú encounter csoportokra, verbális szabad-interakciós csoportokra vonatkoznak. Bár a bejegyzés során a könnyebb érthetőség érdekében az önismereti csoport kifejezést használtam ez leegyszerűsítő. Léteznek más struktúra szerinti működő önismereti csoportok is, mint a pszichodráma, vagy a tematikus tréningcsoportok, melyekre a fentiek csak részben vonatkoznak.

Induló csoportjaimról itt jákékozódhat.

 

Nyitóoldal

Imre Gábor pszichológus családterapeuta logo

Imre Gábor, Pszichológus, Családterapeuta

Call Now ButtonHívás