Mindenről a párom tehet? – veszekedés veszekedés hátán. Ez a bejegyzés a Leválás és szorongás a család rendszerében folytatása, a téma önmagában érthető, de a mélyebb megértés igényével olvasó érdeklődőnek érdemes az első bejegyzést is áttekintenie.
Tényleg a párom a hibás?
Gyakori vélekedés, hogy egy párkapcsolat viszontagságaiért leginkább a másik fél a felelős. A másik, aki nem én vagyok. Azért veszekszünk, azért szenvedünk egy kapcsolatban, mert a másik „narcisztikus”, „hisztériás”, vagy „labilis”. Ezt éppen csak ő ezt nem látja be. A párterápiás tapasztalat ellentmond ennek a magyarázatnak.
Murray Bowen az érzelmi érettség mértékegységének a szülőkről való érzelmi leválást tekintette. A leválást egy skála mentén képzelte le, melynek egyik végpontja a teljes egészében összeolvadt kapcsolatokban létező egyén, aki képtelen a szorongásait egymaga kezelni, ezért hogy a kapcsolatot fenntartsa, automatikusan alárendelődik a környezete igényeinek. Így megkapja az áhított gondoskodást, de ezért értékes valutával fizet, a szabadságával.
A skála másik végpontja az autonóm, teljes mértékben differenciálódott egyén, aki képes szabályozni saját szorongásait, ezért nincs a fenti módon ráutalva másokra. Énjének határai szilárdak, képes a saját belső iránytűjét követni, és képes intim kapcsolatokat létesíteni anélkül a félelem nélkül, hogy elveszíti saját magát.
Ott tartunk a leválásban, ahol a párunk
Ebben a modellben mindenki elhelyezhető valahol a teljes összefonódástól a teljes differenciálódottságig tartó tengelyen. Az elméletalkotó tapasztalatai szerint olyan párt választunk, akivel azonos differenciáltsági szinten vagyunk. Ez alapján a partnerünk jó eséllyel hozzánk igen hasonló mértékben differenciálódott. Eleve olyan emberekhez kezdünk vonzódni, azzal van közös világkép, közös tapasztalat, aki a differenciáció azonos fokán tart. Így az összemosódott határok közt nevelkedett személyek hasonló módon összefonódásra hajlamos partnerrel lépnek kapcsolatba és saját kapcsolatunkban, családjukban újra létrehozzák a származási családokra is jellemző masszaszerű kapcsolati szerkezetet.
A veszekedés szerepe
Minél összeolvadtabb a család, annál labilisabb és szorongástelibb az érzelmi rendszere. Enyhülést a veszekedésben, eltávolodásban találnak. A veszekedések során átélhető távolság átmeneti menekvést ad az én elvesztésétől való félelem elől.
Forrás:
Goldenberg: Áttekintés a családról, Második kötet – Murray Bowen Családrendszer-elmélete
