Ugyan mi okunk volna bizalmas, intim ügyeinket egy önismereti csoport keretében csapat idegennek elmondani? Hiszen ha nagyon beszélni akarunk valakivel, ott vannak a barátok, a hétvégi beszélgetések, de ha mégis pszichológushoz megyünk, akkor azt zárt ajtók mögött, négyszemközt, diszkrécióval szoktuk tenni.
Mi emberek mindig csoportokban élünk
Hétköznapi élethelyzeteink nagy része társas helyzet. Csoporthelyzetben, kapcsolatok hálójába ágyazva esszük a családi ebédet, egy osztály tagjaként jártunk iskolába. A facebookon, instagramon, stb. követjük a barátainkat. Általában egy szervezet részeként végezzük a munkánkat, még ha az látszólag magányosan zajlik is, egy képernyő előtt, valószínűleg akkor is egy összetett munkamegosztási folyamatba illeszkedik. Kapcsolatban vagyunk ezekkel az emberekkel és viszonyulok hozzájuk valahogy. Egyszerűen nem tudunk nem viszonyulni hozzájuk. Az önismereti csoport egy laboratóriumi helyzet. Egy terep, ahol nincs kívülről adott feladat, nincsenek formális hierarchiák. A hétköznapi helyzetekkel ellentétben ugyanakkor tere van annak, hogy megbeszéljük, hogyan vagyunk egymással, hogyan hatunk egymásra, hogy látjuk egymást, mit váltunk ki a másikból.
Az olcsósított önismeret?
Gyakori tévhit, hogy az önismereti csoport az egyéni terápia olcsóbb, egyben silány formája. Akinek nincs pénze egyéni önismereti folyamatra, kénytelen osztozni a terapeuta figyelmén másokkal. Én egészen másként látom. A csoportot az önismeret alapértelmezett formájának tekintem, ami az egyéni helyzethez képest éppen, hogy gazdagabb lehetőségeket kínál arra, hogy magunkból, viszonyulásainkból, kapcsolatinkból minél többet megmutathassunk.
Mitől hatásos egy önismereti csoport?
Csoporthelyzetben életre kel a belső világunk összetettsége, sokszínűsége. Megelevenednek belső munkamodelljeink, kapcsolati mintáink. Kapcsolatok hálózata jön létre a csoporton belül, a tagok közt. Az érzelmi történések egymás közt játszódnak le, saját bőrünkön válnak tapasztalhatóvá, megfigyelhetővé és megérthetővé. Emberi problémáink többségében valamilyen módon kapcsolati természetűek. A csoport újrateremti ezek színterét, a társas közeget. Ezzel visszavisszük az érzelmi elakadást a személyközi térbe, oda, ahol létrejött és ahol a leginkább kezelhető.
Változás az egyénben
A csoportok terében a tagok gyakran élhetnek meg mély találkozásokat. Változik, alakul a mód, ahogyan élményeinket, érzelmeinket érzékeljük, magunkban felfedezzük és egy kapcsolatban másoknak megmutatjuk. Megélhetjük a képességet, hogy jelenlétünkkel valóban segítünk másoknak, egyúttal megtapasztalhatjuk az önfeltárást, vagy a csoport elfogadó támogatását, olyan helyzetekben, amikre talán sosem számítottunk.
Új szerepeket próbálhatunk ki, amiket korábban nem mertünk volna. Szembe helyezkedhetünk, provokálhatunk. Kiállhatunk a véleményünkért, megvédhetjük magunkat, vagy kérhetünk segítséget. Felvállalhatjuk a sebezhetőségünket. Megfigyelhetjük, hogy erre a csoport hogyan reagál. Vagy megfigyelhetjük, eltanulhatjuk, hogy mások miként teszik ezeket.
Eközben azonnali visszajelzést kaphatunk arról, hogyan látszunk, mások hogyan látnak bennünket, mit vált ki a viselkedésünk. Általában nincs frappáns summázat, átfogó értelmezés. Vannak megmozgató élmények. Csiszolódnak az implicit társas készségeink és az idővel egyre otthonosabbá válnak a társas helyzetek a csoporton kívül is. Újonnan megszerzett készségeinket átvihetjük más helyzetekbe, a hétköznapi csoportjainkba. Azt vehetjük észre magunkon, hogy valahogy könnyebben érvényesülünk, kevesebb szorongással járnak a társas helyzetek, egyre többet, egyre biztonságosabban tudunk megmutatni magunkból. Könnyebben tudunk őszinték lenni, mélyülnek a kapcsolataink.
Az álarcokról
Az álarcok szocializációnk során alakulnak, valamilyen mértékben életünk kellékei. Egy önismereti csoport modellhelyzetében lehetőség nyílik felismerni saját álarcainkat. Olyanokat is, amiknek egyáltalán nem is vagyunk tudatában. Egy kétszemélyes helyzetben könnyebb fenntartani a jó benyomást, árgus szemmel lehet figyelni a másikat, hogy „jót” mondtunk-e. Egy csoportban viszont bizonyos mértékben elvész a kontroll afelett, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról. Ehelyett kaphatunk valódi visszajelzéseket, megtudhatjuk, hogyan tükröződunk. A visszajelzések néha kellemesen duzzasztják elégedettségünket, máskor fájó módon eltérnek az önképünktől.
Az ütközésekről egy önismereti csoport
Bár a csoporton a tagok azzal a szándékkal vannak jelen, hogy ne kritizálják, vagy minősítsék egymást, természetesen az önfeltárás jár kockázattal is. könnyen lehet, hogy olyasmit mondunk, ami valakit megijeszt, vagy feldühít. A valódi biztonságot számomra az adja, hogy bízhatok bennne, hogy a másik ennek az érzésének hangot is ad.
A csoportozás kultúrájához tartozó beszédmód, hogy a másik minősítése, értékelése helyett inkább a saját érzések megfogalmazása a hangsúlyos. „Te tényleg egy beképzelt idióta vagy.” helyett: „Nagyon nehéz most nekem, amit mondasz, egyre feszültebb, mérgesebb leszek tőle.” Ez nem finomkodás, vagy a konfliktus eltagadása. Míg a minősítések jellemzően megnehezítik egymás megértését, a saját érzések megmutatása inkább lehetőséget nyit a közeledésre.
Az önismereti csoport védőhálóiról
Bár a fent vázoltak kockázatosnak hangozhatnak, egy önismereti csoport rendelkezik egyfajta speciális védőhálóval. A csoport tagjai önmaguk és kapcsolataik mélyebb megértésének igényével érkeztek. Ebben a helyzetben lényegesen nagyobb biztonsággal kísérletezhetünk, mint a hétköznapi kapcsolatainkban. A csoport légkörében a szokásos társas normák megkérdőjelezhetők, a tabuk feloldódhatnak. A tagokat a mindenkire vonatkozó titoktartás védi.
Szabadság
Emlékszem, mikor első alkalmakkal csoporttagként vettem részt, számomra az átható szabadság élménye volt a meghatározó. Nincsenek olyan fogódzók, szabályok, amiket, ha betartok, kedvelni fognak. A csoporton átélhető a teljes szabadság, ami egyben teljes felelősséget von maga után. Sokszor megéreztem a terhét ennek a szabadságnak. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes megtanulni élni vele. Ebbe persze sok minden belefér, adott esetben az is, hogy valaki csendben maradjon. Ugyanakkor megvan a lehetőség, hogy valaki mégis megszólítja.
A fenti leírtak saját tapasztalataimra, valamint Peter F. Schmid írásaira támaszkodnak és elsősorban a személyközpontú encounter csoportokra, verbális szabad-interakciós csoportokra vonatkoznak. Bár a bejegyzés során a könnyebb érthetőség érdekében az önismereti csoport kifejezést használtam ez leegyszerűsítő. Léteznek más struktúra szerinti működő önismereti csoportok is, mint a pszichodráma, vagy a tematikus tréningcsoportok, melyekre a fentiek csak részben vonatkoznak.
Induló csoportjaimról itt jákékozódhat.
Nyitóoldal
Imre Gábor, Pszichológus, Családterapeuta